Akár levelet küldünk egy barátunknak, számlát adunk fel, szerződéseket kötünk, a borítékok elengedhetetlenek a tartalom védelméhez és annak biztosításához, hogy biztonságosan megérkezzenek rendeltetési helyükre.
Borítékok eredete
Valójában az emberiséggel együtt fejlődtek ki a borítékok, amelyeknek a történelme körülbelül olyan hosszú és gazdag. A borítékok története lenyűgöző és felöleli a forma, a felhasználás és az anyagok fejlődését a direkt postázás ikonjainak megalkotása során.
A legkorábbi borítékok
Több ezer évvel ezelőtt, a bibliai időkben fontos volt, hogy rendelkezzenek olyan eszközökkel, amelyek segítségével a kiáltványokat, üzeneteket és egyéb küldeményeket be lehetett csomagolni és kézbesíteni. A borítékok használata egészen addig nyúlik vissza, amikor az ókori Egyiptomban és Babilonban az írott nyelvet papiruszra helyezték.
A borítéknak nevezhető eszköz első egyértelmű használata i.e. 2000-re nyúlik vissza az ókori Babilonba. Ez a boríték agyagburkolatból készült, amely megvédte az okiratokat, könyvelési nyomtatványokat, jelzálogkölcsönöket, pénzügyi számlákat és még a leveleket is a tárolás során. Ha valaki hozzá akart férni a bennük lévő dokumentumokhoz, az agyagborítékot teljesen meg kellett semmisíteni. Ez a védelem és biztonság kivételes formája volt.
Az első papírboríték
Kr.e. 200 körül a kínaiak kifejlesztették az első papírból készült borítékot. Üzenetek helyett azonban ezeket az egyszerű védőfóliákat pénzbeli ajándékok küldésére használták.
Körülbelül ugyanebben az időben a gazdag japán férfiak a korai változatokat használták arra, hogy haláluk után ajándékokat küldjenek rokonaiknak. Abban az időben mind a kínai, mind a japán változatot meglehetősen durván kézzel készítették.
A gyártási technikák egészen a középkorig fejlődtek olyan mértékben, hogy a papírborítékot üzenetküldésre lehetett használni. A dizájn azonban még akkor sem volt több, mint egy plusz papírlap, amelyet az üzenetre hajtottak és viasszal lezártak.
Az ilyen üzenetek nagyon gyakoriak voltak az arisztokrácia és az egyház rangidős tagjai között. A pecsét méhviasszal és gyantával készült, címerrel – esetenként gyűrűvel – zárták le.
A 19. században megjelentek a kereskedelmi borítékok, amelyek kényelmük és megbízhatóságuk miatt gyorsan népszerűvé váltak. Manapság a borítékok széles méretben, színben és anyagban kaphatók, így sokoldalú és nélkülözhetetlen eszköze a levelek küldésének és fogadásának.